2020. április 18.

https://www.youtube.com/watch?v=sE4rLWUTq3M

A Fazekas utcai üres gyülekezetben Restás László Igehirdetése előtt családjának lelkes zenei szolgálata segített hitünk énekeivel és versek gondolataival a szíveinket befogadóvá tenni a képernyők előtt ülve.

Az elmúlt hetek hiányai a tavaszi örömökre talán kevésbé tettek fogékonnyá bennünket, ezért a prédikáció első kérdéseként elgondolkodhattunk azon, hogy kinek mit is jelent a boldogság.

Az Igehirdetés alapján bizonyára mindannyian megkérdeztük önmagunkat is, ahogyan követtük a szószóló mondatait:

vajon a boldogság számunkra cél, netán vágy? Hogyan határoznánk meg: hol van, milyen a természete, ismeret-alapú, stb.?

Ha Jézusra nézünk, egyértelműen megfogalmazódik, hogy az igazi boldogság: ajándék, Tőle.

A lelkészi gondolatok alapján a hegyi beszéd mondásait két csoportban elemeztük: a jelen nehézségei és a jövő áldásai címmel illetve azokat.

E szerint a boldogság kulcsszavai röviden így hangzanak:

• az Istenre való rászorultságomat alázattal elismerni,
• a veszteségek általi fejlődés lehetőségét elfogadnom (sírni és siránkozni nem ugyanaz!),
• az erőszak hatalmáról lemondanom (szelídség nem egyenlő gyengeséggel!), és
• belátni, hogy nem elég a saját emberi igazságom.

Mivel Jézus nem csak vigasztal, biztat és bátorít, hanem a boldogság áldását is ígéri a hegyi beszédben annak, aki:

• belső késztetést érez a könyörületességre, s a rászoruló szükséglete szerint ad, azt nem méricskélve;
• tiszta szándékú szívvel, nemes és önzetlen indítékkal cselekszik;
• a békességet nem csak (passzívan) önmaga éli, hanem másoknak is aktív segítségére van; és
• szilárdan ragaszkodik értékrendjéhez, hitéhez úgy, hogy a lelke Krisztusban csöndesül el.

Adja Isten, hogy minden helyzetben és minden körülmények között boldog emberként tudjuk Őt szolgálni!!!

Mezei Ibolya