A Hetednapi Adventista Egyház debreceni közösségi Istentiszteletei 2020. március 28-án, szombaton is online módon adtak a (meg)hall(gat)ó fülnek táplálékot.
A Fazekas utcai imaházból Sitkei Zoltán presbiter, a Munkácsy utcai imateremből Keserű Tibor szavait követhettük figyelemmel.
Hálát adhatunk Istennek azért, hogy a technika vívmányai és hozzáértő embertársak összmunkájával ezt a szombatot is lelki közösségben tudtuk tölteni egymással. Hálát adunk azért is, hogy az Igehirdetők vállalják a különleges szolgálatot az emberi személyektől üres gyülekezetekben.
„A” gyülekezet:
Lélek-Jelenlét
A Fazekas utcai gyülekezetben Sitkei Zoltán presbiter az első király, Saul személyén és életútjának döntésein keresztül gondolkodtatott el bennünket.
Mivel az Úr 2. visszajövetele előtti utolsó időkben vagyunk, a Benne hívőknek és Őt váróknak élniük kell a jelennapokban tapasztalt helyzet adta lehetőségekkel.
A kb. 2 hete ki nem kerülhető: „bezártság” és személyes találkozású ember-kapcsolatok hiánya segít(het) abban, hogy személyes találkozású Isten-kapcsolatunk szorosabbá váljék.
Ugyanez viszont segít abban is, hogy a közösségi alkalmak találkozási időkorlátját túllépve minél több testvérrel tudjunk gondolatot cserélni (akár telefonon, akár e-mailben, stb.), hiszen a kapott „sok szabadidő” kitöltése csak a mi döntésünk.
Sitkei Zoltán Igei példákon keresztül szabad akaratunk, választásaink felelősségéről és annak lehetséges következményeiről beszélt.
Újra végiggondolhattuk vele a Szentírás alapján a nép királyra vágyó akaratát (és Isten féltő szeretetét, mellyel az ok-okozat veszélyeiről is szólt, de meghagyta a döntésben a szabad akaratunkat).
Összefoglalta Saul királlyá választásától kezdve az emberi döntéseit és annak következményeit úgy, hogy mindannyian feltehettük magunknak az alábbi kérdéseket:
– a felszabadult időt mivel töltöm ki?
Ez az ’üres’ időmennyiséget vajon milyen minőséggel töltöm be?
- Önmagamba nézve megvizsgálom-e az Írás adott helyzetemre vonatkozó részeit kitartással?
- Érzem-e a Zsolt 1:2 élményét?
- A keletkezett „űr” átláthatóbb-e bennem?
- Adok-e időt magamnak, hogy az Úr útmutatói alapján felismerjem az esetleg még meglévő vagy vissszatért helytelen szokásaimat?
- Hajlandó vagyok-e tenni azért, hogy az „űr” bennem úgy tisztuljon meg Isten által, hogy oda Ő a Szent Lelkével örömmel költözzön be?
- Sámuel szavaival élve: rádöbbenek-e arra, hogy az Istennek való engedelmesség többet ér, mint az áldozat?
- Szelektálok?!
- Van életemben olyan terület, ahol Isten útmutatásait csak félig-meddig tartom be?
- Netán ezt még meg is magyarázom?! Vagy mást okolok? Hárítok?
- A körülöttem élők, a velem rendszeresen kapcsolatban levők látják-e naponta az Úr iránti teljes elkötelezettségemet?
Az 1 Sám 10:6 Ige útján Sitkei Zoltán szavaival körüljártuk azt, hogy mit élhetünk át, ha Isten Szent Lelke jelenvaló bennünk. Mert ha a Lélek Jelenléte mindennapos, akkor valóban változunk a mindenkori aktuális helyzetnek megfelelően, az Úr Lelkének vezetése által.
Akkor az Istennek kimondott elköteleződésünk nap nap után a Neki teljesen átadott engedelmes életünkben megnyilvánul, s felismerjük azt, hogy mi az Ő akarata velünk!
Istenünk, add, hogy a fennálló helyzet ne kényelmesítsen el bennünket, hanem segíts bennünket abban, hogy aktívan kérjük a Te Szent Lelkedet naponta megújulni mibennünk! Segíts felismerni azt az üzenetedet, amely megmutatja, mit kell a környezetünknek Általad adnunk!
„B” gyülekezet:
3 kérdés
A Munkácsy utcai prédikáció alapigéje a Lk 7:1-7, 9 szakasz volt, melynek kapcsán Keserű Tibor először jól érthető és követhető háttér-elemzéssel ismertette az Írás ideje környékén lezajlott és akkor tartó történelmi eseményeket, a pontos földrajzi helyszín akkori hatalmi viszonyait, az ottani nép életmódját.
Az Igeversek szereplőit úgy mutatta be, hogy az Isten írott szava szerint önmagunknak tarthattunk tükröt: szembesítve azzal, hogy más ember miként jellemez(het) bennünket tetteink alapján.
A római századost a zsidók nagyra értékelték cselekedetei alapján (5.). A százados alázatos szavai (6-7.) pedig kimondatták Jézussal az Ő véleményét (9.), mely továbbgondolkodtathat bennünket is.
Elmélkedhetünk azon:
- Vajon én tudok-e úgy tekinteni minden embertársamra, mint a százados a szolgájára? (elfogadó és féltő szeretettel?)
- vajon engem mi mozgat meg tettekre? – az idegen százados zsinagógát építtetett a zsidó népnek – (áldozatot tudok-e hozni önzetlenül bárkiért?).
- Vajon az Úr miként látja a lelkemet? (igyekszem-e úgy élni, hogy Jézust alázatos szívvel követve, az Ő útmutatásai szerint tevékenyen szolgáljam embertársaimat?)?
Adja Isten, hogy szeretni tudjuk a minket megvetőket vagy ellenünk fordulókat, és segítsen az Úr abban, hogy értük is képesek legyünk önzetlen segítségre!
Adja Isten, hogy a mi Jézus-hitünk cselekedeteink által az Ő világosságát mutassa be!
Mert a Róm 8:19 írja: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”.
Mezei Ibolya