Áprilisi szombatok a képernyő előtt

2020. április 4.

http://kiasotartobol.adventista.hu/

Lentebb elolvashatod a napösszegzőt: „Beszorulva is kiléphetünk a sótartóból” címmel.

2020. április 11.

Amikor ennek az egésznek vége lesz…

Czeily Tibor ezen a húsvét előtti szombat napon Igehirdetésében párhuzamot vont Krisztus 2000 évvel ezelőtti tanítványainak szombatja és a mi mai szombatunk között.

(Bár az a szombat volt minden idők legszomorúbb szombatja – de a prédikátor nem elsősorban az akkor történtek szomorúságára hívta föl a figyelmünket, hanem arra, amit azzal Általa, Tőle kaptunk – Róm 8:28.)

Szolgálatában elmondta, hogy a jelent helyesen látni csak úgy lehet, ha belenézünk a múltba is, abból a tanulságokat levonva.

Mint ahogyan a jövőre felkészülni is csak a múlt helyes ismeretében lehet.

Ezért Igehirdetésében arra ösztönzött, hogy a tanítványok szempontjából gondoljuk végig a húsvét történetét, és igyekezzünk okulni a tanítványok hibáiból.

Ahogyan akkor a tanítványok nem látták helyesen Jézust, ahogyan értetlenek és kimondhatatlanul szomorúak voltak, úgy mi is tanácstalanok, aggódóak vagyunk most.

De szavai figyelmünkbe idézték azt is, miként lehet a rosszból jó, a hibákból előny! Ehhez viszont mi önmagunk kellünk: saját döntésünk Jézus mellett, a Tőle kapott hitre, a Benne való bizalomra.

Igei gondolatok alapján biztatott arra, hogy ha akarunk és tudunk a (mások és a saját) múltbeli hibáiból tanulni, akkor a negatívumok helyett és fölött Istent kell meglátnunk – mert  Ő mindent a mi érdekünkben cselekszik vagy enged bekövetkezni (Mt 24:6-7).

Az 1 Móz 45:1-5 szakaszából pedig emlékeztetett arra, hogy Józsefnek (h)onnan volt ereje bölcsen elfogadni  a vele történteket, hogy mi volt az ő „titka”? Hiszen a benne teljessé lett Szeretet megbocsátott, s ez kiűzte a félelmet (1 Jn 4:18), így később sokak életét mentette meg.

Legyen bennünk is olyan kitartó hűség Isten iránt, mint volt Józsefben!

Legyen teljessé bennünk az Úr szeretete! A Szentírás elmondja ennek útmutatóit, s az Ő Lelke támogatja és vezeti azt, aki szívébe fogadja Őt, és nem téveszti szem elől, hogy Jézus megbocsátó szeretete változatlan a Hozzá (vissza)térőknek.

2020. április 18.

BOLDOGSÁG

A Fazekas utcai üres gyülekezetben Restás László Igehirdetése előtt családjának lelkes zenei szolgálata segített hitünk énekeivel és versek gondolataival a szíveinket befogadóvá tenni a képernyők előtt ülve.

Az elmúlt hetek hiányai a tavaszi örömökre talán kevésbé tettek fogékonnyá bennünket, ezért a prédikáció első kérdéseként elgondolkodhattunk azon, hogy kinek mit is jelent a boldogság.

Az Igehirdetés alapján bizonyára mindannyian megkérdeztük önmagunkat is, ahogyan követtük a szószóló mondatait:

vajon a boldogság számunkra cél, netán vágy? Hogyan határoznánk meg: hol van, milyen a természete, vajon min alapszik? Ha Jézusra nézünk, egyértelműen megfogalmazódik, hogy az igazi boldogság: ajándék, Tőle.

A lelkészi gondolatok alapján a hegyi beszéd mondásait két csoportban elemeztük: a jelen nehézségei és a jövő áldásai címmel illetve azokat.

E szerint a boldogság kulcsszavai röviden így hangzanak:

• az Istenre való rászorultságomat alázattal elismerni,
• a veszteségek általi fejlődés lehetőségét elfogadnom (sírni és siránkozni nem ugyanaz!),
• az erőszak hatalmáról lemondanom (szelídség nem egyenlő gyengeséggel!), és
• belátni, hogy nem elég a saját emberi igazságom.

Mivel Jézus nem csak vigasztal, biztat és bátorít, hanem a boldogság áldását is ígéri a hegyi beszédben annak, aki:

• belső késztetést érez a könyörületességre, s a rászoruló szükséglete szerint ad, azt nem méricskélve;
• tiszta szándékú szívvel, nemes és önzetlen indítékkal cselekszik;
• a békességet nem csak (passzívan) önmaga éli, hanem másoknak is aktív segítségére van; és
• szilárdan ragaszkodik értékrendjéhez, hitéhez úgy, hogy a lelke Krisztusban csöndesül el.

Adja Isten, hogy minden helyzetben és minden körülmények között boldog emberként tudjuk Őt szolgálni!

2020. április 25.

BIZALOM

Ezen a szombaton hazánk online gyülekezeteiben Ócsai Tamás kitartásra biztató videó üzenetével kezdődött az Istentisztelet.

A Fazekas utcai imaházból ismét a Restás család szolgálata által kaphattunk biztatást a Jézus melletti elkötelezettségre.

Jóleső érzés volt az Istent dicsőítő dalokat velük együtt énekelni, és figyelemmel kísérni a versek által közvetíteni kívánt mondanivalót is.

Együtt gondolkodtunk az Igehirdetővel Mt 14:22-33 Igeszakasza alapján, annak előzményeit is felidézve.

Restás László párhuzamot vont a tanítványok akkori és a mi jelenlegi lelkiállapotunk között: rávilágítva a csalódottság érzésére, a félelemre, a reménytelenségre és kilátástalanságra, a bizalomvesztésre.

Prédikációjában arra helyezte a hangsúlyt, amit Jézus a 27. versben mondott a tengeri hullámai között hánykolódó hajó megrettent utasainak, amikor a vízen hozzájuk közeledett:

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Szavaival körüljártuk a bizalom kérdéskörét és annak fontos szerepét, nélkülözhetetlenségét.

Megerősödtünk abban, hogy nem csak a jelenlegi izolációs helyzetben ad erőt az Úr azoknak, akik Benne bíznak, Őt hiszik és a félelmet elengedik.

Segítsen a teremtő Isten, hogy ne feledkezzünk meg Jézus szavairól semmiféle aggodalom, semmilyen csalódás esetén sem: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”!

Mezei Ibolya