Az évek fordulóján

A 2019-es év utolsó szombatja nem „egyszerű év-összegző” alkalom volt a debreceni Fazekas utcai gyülekezetben.

A sokszínű szolgálatok megnyitották a befogadó lelkületet Sitkei Zoltán presbiter prédikációjára: a példamutatás – mint magatartás – felelősségének továbbgondolására.

Sepsi Anna fuvolajátékát örömmel követtük belső hangunkkal, mint ahogy az ifikórussal is együtt dúdoltuk a dallamokat; de emellett Szabó Enikő Liza prózai szolgálata is megérintette a szíveinket.

Ekkor még egy különleges ajándékot kapott a gyülekezeti közösség: a Nagy-család legkisebb tagjának bemutatására került sor: a család 3 generációja jelenlétében együtt imádkozhattunk velük és értük.

Az év utolsó napján, kedden is összejöttünk Isten dolgairól gondolkodni Farkas Attila lelkész szolgálata által, aki prédikációját Ige szerint „fűszerezte”: az önuralom fontosságáról szólt – a megfelelő mennyiségű és minőségű humorral átszőve gondolatait.

Az Istentiszteleten Attila fiával, Bálinttal közösen énekelt is.

Mivel erre az óévi utolsó napra a lelkésszel nem csak a családja jött el, hanem gáborjáni hittestvéreink közül (Szőllősiné Rozika és fiai) is ellátogattak hozzánk, így az Istent dicsőítő közösségi alkalmon bizonyságot tett Szőllősi Zolika is.

Az együttlét örömét tovább növelte Sepsi János szájharmónika és Restás Márta vers szolgálata is.

A 2020-as év első szombatján Barabás János presbiter prédikációja emlékeztetett arra, hogy ne felejtsük tovább vinni magunkban az év végi közös gondolatainkat.

Így az idei első szombati Istentiszteleten a 2 Krón 18:1-17 Igék alapján hívta fel figyelmünket az Igehirdető arra, amiről a tavalyi utolsó szombati alkalom Igehirdetője Énók kapcsán szólt.

Miről?!

Arról, hogy bár a bibliában Énók neve a Teremtés könyvén kívül csak egyetlen helyen szerepel (Zsid 11:5), de „… járt Énókh az Istennel…” (1 Móz 5:22/a).

Az Írások alapján nagy valószínűséggel Énókh nem volt közismert szereplő. Az Úr viszont az ő földi útját olyan nagyra értékelte, hogy

„… mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.”
(1 Móz 5:24).

Kívánjuk magunknak és minden testvérünknek, hogy a 2020-as év 365 napjának útjait úgy járjuk, mint Énók tette azt 365 évig!

Mezei Ibolya