Az Úr féltő szeretete nem csak Úrvacsorakor mutat példát

Az idei 3. Úrvacsorai alkalom a Fazekas utcai gyülekezetben ismét rámutatott arra: a Vele való szövetség megújítása nem egyetlen napra szól. Nem restülhetünk meg a hétköznapokon sem folyamatosan figyelni az Úrra, és tanulni Tőle!

Ahogy Ő mindannyiunkért Önmagát adta, és ahogyan Ő mindenkihez a neki megfelelő módon szólt, mindenkivel személyre szabottan foglalkozott; úgy mi – Őrá nézve – ugyanúgy kell cselekedjünk!

Az Úrvacsora napját (ami ima- és böjtnap is egyben) minden Jézus-hitben járó testvérnél a személyes Isten-kapcsolat általi felkészülés előzi meg, mely az Ő Lelkének vezető erejével segít valóban úgy letenni a terheket, hogy megüresedve betöltekezhessünk a Lélekkel Jézus kegyelme által.

Az Úrvacsora előtti szombat kezdő órát is ez motiválta.

Ahogyan tudjuk a szeretett tanítványtól: Jézus az Ige (Jn 1:1) és Jézus az Élet is (1 Jn 1:1-2), úgy az Isten Igéjéről való közösségi gondolkodás középpontja is az Úrnak szóló hálaadás volt Jézus egyedülálló megváltói ajándékáért.

Az Úrvacsora szombatján a lábmosási szertartás alatt szívünkben a boldog várakozás és az Ő Szentlelkére vágyakozás munkálkodott.

A Fazekas utcai imaház épületének sajátosságai miatt a lábmosást az alagsori helyiségekben lehet gördülékenyen végezni.

Itt is szerepe van a Jézusi szeretetnek: észrevenni, kinek van szüksége a lépcsőkön való biztonságos lejutáshoz a korláton túl egy támogató emberi karra. Az idősebbek vagy mozgásban korlátozottak megfontolt tempóval juthatnak lefelé is, és az imaterembe visszavezető út is óvatos lassúságú.

Az Úr így is tanít az Ő lelki gyümölcseinek ízére:

– szeretettel segíteni a szükségben levőnek,
– örülni a közös lépcsőzés útján a gondolatcserének,
– békesség áldása az egymásra figyelésben,
– türelemmel kivárni a lassabb testvérek lépcsőn közlekedését,
– szívesen módosítani a saját tempón,
– jó érzéssel osztani meg egymással az Úr szeretetének bizonyságát,
– hűséges imával lépdelni a lépcsőfokokon,
– szelíd szívvel őszinte hálát adni Istennek a biztonságért,
– önuralommal Jézus példájára koncentrálva tenni és fogadni a lábmosást.

Isten gondviselő kegyelme volt jelen ezen az alkalmon is, bizonyítva, hogy Ő az a Fény, aki megmutatja az utat a tevékeny szeretethez.

Szirákné Piroska néni 91 évesen már csak járókerettel, ill. tolószékkel tud közlekedni, de mivel Hetednapi Adventistaként sok évtizede fontos számára az Úrvacsora, így ilyenkor megoldott az imaházba való eljutása az otthonból. Ő viszont még segítséggel sem tudott volna a lépcsőn lejutni a lábmosáshoz, mely az Úrral megújított szövetség része. Az Úr azonban a szertartás kezdetén Piroska nénihez segítő lábmosó társat küldött az imateremben, aki a szükséges tárgyakat felhozta a földszintre egy diakónus segítségével, és így a testvérek követni tudták a Jézusi utat a szertartásban.

Piroska néni öröméből ugyanúgy jutott a hit-testvéreknek is, és imában együtt adtak hálát Istennek éber figyelméért.

Áldott legyen az Úr Jézus neve az Ő irántunk való áldozatos szeretetéért!

Fotó és szöveg: Mezei Ibolya