Esti közösségek – lelkek együttese

Milyen különleges ajándékokat ad Isten a nehezebb helyzetekben is! Bölcsen használ embereket és eszközöket az Ő családjának összegyűjtésére, akik megtapasztalhatják a Mt 18:22 mindenkor igaz erejét.

Az idei év tavasza másként nyitja a rügyeket bennünk, mint az eddig megszokottak.
Hangsúlyosabbá válik a hitben együtt járók közösségének szerepe, s erőteljesebben érezhető az a békességben megtartó alap, melyről a Lk 10:27 ír: egymást szeretetben támogatva és együtt imádkozva ugyanarra a személyre, Krisztusra nézve föl.

A Tiszántúli Egyházterület elindított egy minden estés imaórai találkozót, ahol az itteni közösségek mutatkoznak be egymásnak úgy, hogy megismerhetjük a z ott szolgáló lelkészeket és gyülekezetüket, jellegzetességeiket, rendszeres programjaikat is.

A lelkészek erre az időre Igehirdetéssel is készülnek, melyet közös imával zárnak a bejelentkezett összegyűltek – de lehetőség van rövid egyéb, szükséges információcserére és segítségre is.

(Például: amikor az amerikai kontinensről és Ausztriából is kapcsolódott be 1-1 hittestvér, akik a jelen járvány miatti karantén óta teljesen magányosan élik a mindennapjaikat, s ez igen megviseli őket. A TET elnöke, Hegyes-Horváth Géza közvetítői segítségével a hasonló helyzetben lévő testvérek egymásra találva külön is tudnak már értekezni és közösen imádkozni –az Úr dicsőségére.)

Így első kézből (vagy a felvételekről visszanézve) lett még több információnk egymásról, hitünk családtagjairól és a nyájak pásztorairól – eddig az egyházterület Tiszán inneni részén.

De az Úr fenntartja és ellátja bölcs erővel a területi tisztségviselőket, hogy összefogva a Dunántúli Egyházterülettel, a távolabbi testvéri közösségeket is megismerhessük.

Az elmúlt hetekben – a megszokott szombatok hiányában – volt mód egy újfajta, sok ötletet adó közös gondolkodásra, igazán „nagycsoportos” Istentiszteletre és közbenjáró imára Balmazújváros, Békéscsaba, Debrecen, Eger, Fehérgyarmat, Gyula, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Makó, Medgyesegyháza, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Sátoraljaújhely és Szolnok gyülekezeteivel.

Debreceniként a város három gyülekezetéről itt van néhány gondolat azoknak, akik esetleg nem tudtak még részesei lenni egyik alkalomnak sem (mindegyiken közel félszázan voltunk beszélgetős közelségben).

Április 8., szerda este:

Restás László, a Fazekas Mihály utcai (Debrecen „A”) gyülekezet lelkésze bizalommal megnyílva előttünk föltárta élete fontos szakaszait, meghatározó eseményeit.

Nem csupán azokat, melyek az Úr útjára vezették, hanem beszélt azokról a tapasztalatairól is, amelyek a megélt fájdalmak, veszteségek és nehézségek után talpra segítették.

Röviden vázolta a gyülekezet meghatározó eseményeit: a hétfőnként az imaházban évek óta működő imacsoport mellett a ReményPont Oázis Életmódközpontban és a város könyvtáraiban tartott szemináriumokat, előadásokat, klubokat.

Igehirdetését az imádság kulcsszó, annak szerepe, mikéntje és jelentősége köré építette föl, sok bibliai helyet átismétel(tet)ve a hallgatókkal.

A Szentírásban a Jk 5:16/b Igétől kiindulva végiggondoltuk, miért is „hasznos” az ima, az imában való meg nem lankadás, és milyen az (építő) imádságos lelkület.

Ezek alapján összegezhettük:

– Isten minden időben, minden helyen és helyzetben őszinteséget vár, és mindig olyannak fogad el, ahogyan éppen vagyunk;

– az Úr az imádkozó ember szívének szándékát, az ima motivációját figyeli (nem a szavak megfogalmazásának gördülékenységét);

– mivel az ima megnyitja a lelkünket az Élő Isten felé, és szívünket az Ő közelébe emeli, ott szembesülhetünk Előtte önmagunkkal igazán: s ez pedig alázatossá tesz Iránta;

– hasznos, ha az ima nem csupán önmagunk gondjairól és kéréseiről szól, hanem Isten akaratának felismerését, elfogadását és megértését célozza; s ez a Fénymorzsa a Neki engedelmeskedni akaró lelkületet formálja az Ő bölcsességével.

A nap zárásaként pedig közösen gyakorolhattuk a közbenjáró ima megtartó, megerősítő és aktív közösséggé formáló erejét.

Istenünk, kérünk Téged, adj nem lankadó lelkesedést egyéni imaéletünkben, s hogy ne feledjük (Rólad szólva) a Te befolyásközpontodba (ReményPont) is hívni, küldeni az érdeklődőket!

Április 10., péntek este:

Dankó Ferenc, a Munkácsy Mihály utcai (Debrecen „B”) gyülekezet lelkipásztorának eddigi életútját is megismerhettük, újabb ízt kóstolva meg abból: az Úr milyen sokszínű módon szólítja meg az Övéit különböző feladatokra – mivel ő egyben a Tiszántúli Egyházterület titkári tisztségét is ellátja.

Bemutatta (fotókkal is illusztrálva) gyülekezetüket, közösségi életüket, rendszeres és alkalmi programjaikat.

Beszélt missziós tevékenységeikről (főzőklub, egészségexpó, mentálhigiénés előadássorozatok, túrák, kirándulások), elmondta a keddenkénti bibliaórák jelentőségét, és az együtt eltöltött szombati napok feltöltő hozadékait.

Megláttatta velünk a kis létszámú (jelenleg 32 tag) közösségek előnyeit, dinamikus fejlődési lehetőségeit , kihívásait, és hangsúlyozta a gyülekezetek közötti összefogás fontosságát.

Igehirdetésével újra megmozgatta gondolatainkat Jézusnak a mindannyiunkért hozott Krisztusi áldozata és az Úrvacsorai szimbolikus cselekedetek témakörében is.

Több megközelítésben, érthető részletességgel járta körül a Jn 6:54 Ige mondanivalóját, hangsúlyozva a hit szó valódi súlyát, töltetét, annak életünkben való megnyilvánulásait.

Szavai tudatosították bennünk:

– mindenkor emlékeznünk kell Jézus kereszthalálának okára, és arra, hogy Ő Lelke által most is hív bennünket;

– hitben meglátni az emberi vágyak és a valós szükségek különbségét;

– minden élethelyzetben alázattal felismerni, hogy az Ő kegyelmére, megváltására szorulunk;

– mert a rossz dolgokból, helytelen indulatokból csak a bűnbocsánati öröm szabadít föl

(ahogyan azt E.G. White is írja: a megtisztulást a megbocsátás öröme adja).

A záró közös ima után mindannyian elhozhattuk saját imalistánkra az ott keresztségre készülőkért és a látogatóként vagy visszatérő vendégként odajáró barátkozókért való közbenjárás „feladatát”.

Urunk, hála van a szívünkben azért, hogy a Te gyülekezeteidnél nem a taglétszám alapján adod áldásaidat! Köszönjük, hogy tanítványaid között vagyunk, köszönjük, hogy a Te áldozatod élhet bennünk, és köszönjük, hogy Te azon a módon is formálsz bennünket, ahogyan egymással tapasztalatokat osztunk meg, és az Igéidről közösen gondolkodunk!

Április 13., vasárnap este:

Árpád Szőllősi, a Debrecen külterületén lévő józsai gyülekezet lelkésze az alkalom előtt az Urat dicsőítő zenével, énekekkel derítette föl a lelkünket. Az online alkalomhoz csatlakozókra várakozás közben a videó felvételeket nézve, a kórussal együtt énekelhettük mi is az ismertebb dalokat.

A különleges bejelentkezés után közvetlenül élőben is elmondta Árpi, hogy mit is jelent neki és családjának a zene, az ének, és a kórus: amelynek korábbi fellépésein rögzített alkalmakból válogatott erre az estére.

Bemutatta a józsai gyülekezet kb. negyed százados történetét, fotókkal illusztrálva. Érdekes volt végignézni az alapítástól kezdve a mai napig tartó aktivitást.

Tanulságos volt látni a korosztályok összefogásában rejlő, mozgósító erőt ugyanúgy, mint különféle alkalmi vagy rendszeres programjaikkal a környezetük megszólítási lehetőségeit. Ilyen például a Közösségi Házban folyamatosan (hetente) működő Életmód Klub is, ahová sok érdeklődő tér be és jár vissza. De láthattuk képeken azt is, hogy milyen lélekemelő, amikor esküvőre vagy keresztségi alkalomra kerül sor.

Elmondta, hogy nem csupán a gyülekezeti kóruséletük aktív, hanem fontosnak tartják a kapcsolati háló építését is, ezért sok más gyülekezetet igyekeznek személyesen meglátogatni.

Mivel ő a Tiszántúli Egyházterület kincstárnoka is, ezért igyekszik úgy sáfárkodni a tagokkal közösen, hogy mindenki saját adottságait használva, örömmel szolgálja az Urat. Igehirdetésében Lukács evangéliumának 24. fejezetének fő gondolataira irányította figyelmünket az 5/b-6, 27, 32, 44, 50-53 Igék alapján.

Kiemelte, hogy a legfőbb forrás mindig az Ige legyen számunkra, mert Jézus is arra utalt számos helyen az Írásokban, a tanítványokat Ő maga is Isten szavára emlékeztette. Hangsúlyozta, hogy a biblia szavai reményt adó motivációvá válnak az Ő igazsága után vágyakozó szívben.

Abban, amely Jézus halálának és feltámadásának nem szenzáció-értéket tulajdonít, hanem azt az Általa és a próféták által is megmondott, emberekért hozott kegyelmi áldozat Atyai elfogadásának tekinteni, és hitben fogadja el az Isteni egységet!

Segítsen minket az Úr, hogy kitartó hűséggel várjuk Jézus visszajövetelét, kérve, hogy az Ő Szentlelkével töltsön be bennünket a mindennapokban, hogy egymást bölcsen és szelíd józansággal, szeretettel tudjuk bátorítani!

Mezei Ibolya