Esős éjszaka utáni napsütéses szombat virradt a Fazekas utcai gyülekezetre is, ahol a délelőtti Istentiszteleten zenés énekszolgálatok és versek gondolatai hangolták lelkeinket az Igei szóra.
Krisztus helye az életünkben
Ahogyan a mai alkalom címe már elindított bennünk egy önmagunknak felteendő kérdést, úgy a prédikációt hallgatva az idézett Igeverseket forgattuk a szívünkben.
Barabás János presbiter szavait a képernyő előtt követve sok helyen fellapoztuk a Szentírást, Lukács evangéliumánál kezdve (6:45/b-46).
(folytatva a felsorolást – a teljesség igénye nélkül: Mt 7:21, 21:28-31, ACs 2:36, 1 Kor 6:19-20, 1 Pt 1:18-19, Pld 23:19, Róm 12:1).
Az Igében Jézus által, és az Ige mai szolgálója által megfogalmazott kérdések bennünk is lakozást vettek:
- „Miért mondjátok nekem: Ura, Uram, ha nem teszitek, amit mondok?” (Lk 6:46)
- Én magam hogyan állok ezzel?
Magunkban végiggondolhattuk a szószóló tömör vezetésével:
- Alkalomadtán vagyok csak Istennek engedelmes?
- Szavakkal szeretem Istent?
- Szolgálom az Urat?
- Megteszem-e, amit mond?
- Szavaimat alátámasztják-e a cselekedeteim?
- Látszik-e a mindennapi életemben az Ő vezetése?
- Engedem-e azt, hogy Jézus teljesen elfoglalja a szívemet?
- Mi foglalja le gondolataim zömét?
Az Igehirdető által tolmácsolt bibliai szavak után a szolgálattevők közös záróénekének dallamán kér bennünket is az Isten szava Pál apostol által:
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos Istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; …, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami Neki tetsző és tökéletes.”
(Róm 12:1-2/b úf )
Mezei Ibolya