„Tovább kell vinnetek” 2022

A 100. jubileum margójára

1922. decemberében keresztelkedett meg az első adventista Debrecenben. Immár 100 éve annak, hogy egyházunk, a Hetednapi Adventista Egyház tagjai eljutottak városunkba.

Nem könnyű akkor írni a közelmúltról, ha az még szinte itt van, de megpróbálom. Ünnepelt közösségünk a debreceni, Fazekas Mihály utcai gyülekezetünk lelkipásztori teendőit 2017. december 1-vel vettem át. Akkor is, most is nagy megtiszteltetésnek tartottam, tartom ezt a szolgálatot a mai napig. Közel öt esztendő távlatából elmondhatom, nem láttam előre azt a sok kihívást, amit mindez jelentett, ahogyan nem láthattuk azt sem mi várt ránk akkoriban. Missziós lelkületű lelkészként az evangélizációt, lelkigondozóként a 2015-ben megtörtént csatlakozás utóhatásainak gondozását, elsősorban az egység valós megteremtését és megélését tartottam a legfontosabb kihívásnak. Gyülekezetünk további kihívásai is komoly feladatot jelentettek, annak ellenére, hogy elődeim szorgosan munkálkodtak már korábban is mindazokon. Mint például az aktív-passzív tagok arányának pozitív folyamatos irányba mozdítása, a kiscsoportos és ifjúsági munka szorgalmazása, a közösségen belüli kapcsolatok megerősítése, hajléktalanok étkeztetése, mint szociális misszió és a gyermekmunka iskolákban való megalapozása, a hittan foglalkozások. Mindazok a programok, amiket 2017-2019 között megvalósíthattunk, ezeket a célokat szolgálták. Öröm volt kapcsolódni főszervezőként az egyik gyülekezeti tagunk, Czinkota Orsi által kezdeményezett ifjúsági misszióhoz, a Debreceni Campusz fesztiválon. Ezt a programot töretlenül megvalósítottuk, amíg a covid közbe nem szólt. Örömmel támogattam munkámmal a gyülekezeti közösségi alkalmakat, a szilvesztereket, a Papp Károly és Vinczéné Szász Hajnalka és családjaik által szervezett kirándulásokat. Gyülekezetünk vezetése örömmel és aktívan támogatta a missziós munkákat, mint amilyen a Reménypont befolyásközpont szolgálata a belvárosban, vagy az előadássorozatok megtartása a város könyvtáraiban és az Arany Bika szálló termeiben. Az érdeklődők száma növekedett, az egészségügyi és bibliai témák vonzották a látogatókat. Köszönhető volt mindez annak is, hogy folyamatosan olyan munkatársakkal dolgozhattam együtt csapatban, akik értői, szakemberei voltak saját területüknek. Dankó Ferenc, Dr. Nagy Vilmos, Kovács Tiborné Kati, Dr. Szökőcs András, feleségem Restás Márta, hogy csak néhány nevet említsek a teljesség igénye nélkül. A hittan tanítást először két, majd három, míg végül öt iskolában is végezhettük. Aztán jött a Covid időszaka, majd az ukrán-orosz háború okozta válsághelyzet, ami máig is érezteti hatását. A közösségi élet háttérbe szorulása, az istentiszteletek többségben online térbe kerülése olyan feladatok elé állított mindannyiunkat, amire nem voltunk felkészülve, Istenünk segítségével azonban mégis megoldottuk, bár nem veszteségek nélkül. Ugyanakkor hálásak lehetünk azért, hogy ebben az időben is folyamatosan kereszteltünk minden esztendőben és nem csak ’saját családunkból’ valókat. Az Úr vezetett hozzánk komoly érdeklődőket, akiket üzenetünk és az idők szava komolyan megszólított. Mivel sokszor a közösség sem találkozhatott egyszerre, előtérbe került a kiscsoportos szolgálat. Az ifjúsági csoport, a szerdai bibliakör a gyülekezetben és a hosszúpályi kis közösségünk szinte hiányzás nélkül kitartott a covid időszaka alatt. Meg is lett az eredménye úgy a gyülekezet létszámbeli növekedése, mind pedig a szolgálat fejlődése szempontjából. Újra van énekkarunk, többségében fiatal tagokból, de még kibővített formájában nagyobb kórusként is énekeltünk a kórustalálkozón. Most, 2022-ben sem ért véget ez a munka. Folytatódhatott a 2021-ben újra indult Bibliai Szabadegyetem, elkezdődhet egy előadássorozat Hosszúpályiban. Közösségi kirándulásokban vehetünk részt a gyülekezettel és a szabadegyetem hallgatóival és újabb kiscsoportok jöttek/jöhetnek létre. A gyermek és ifjúsági szolgálatok is növekednek, fejlődnek. Hittanosaink köre bővül, fiataljaink környezetükért munkálkodnak, sokszor közösen az idősebb generációval a hajléktalanokért is. A mottó, amit a centenáriumra választottunk, bennünk él és újabb célok felé vezet: „Tovább kell vinnetek!”

Restás László