Kérdések és válaszaink

A népes létszámú érdeklődő közönség bizonyította adventista testvérünk 2024. április 18., csütörtökön kezdett előadás-sorozatának első mondatait, miszerint: elménk csatamező. Valamennyien küzdünk a mindennapok kihívásaival, melyekből ki így, ki úgy keresi a kiutat.
A nyitó alkalom egészségügyi témája a depressziót érintette, majd a teremtés vagy evolúció kérdéskörét járta körül. Az előadó – Szőllősi Szilárd rendkívül szimpatikus és rugalmas szinkrontolmácsolásában – a tudomány és Szentírás oldaláról is megvilágította az anyatermészet vagy Atya Isten témájának dilemmáját.

Hangsúlyozta a test és elme kölcsönhatásának szerepét – a gondolatok fontosságát; az ‘ép testben ép lélek’ (mens sana in corpore sano) kapcsolatát. Körüljártuk a magzati lét idejétől a földi vándorút végéig valószínűsíthetően vagy bizonyítottan bekövetkező változásokat; s végiggondolhattuk azokban a saját lehetőségeinket.
A tudományos publikációk látványosan kivetített sokaságával az előadó színesen vezetett minket végig a testünk és elménk védelméért általunk megtehető-meghozható hasznos információkon: ahogy testi sejtjeink megóvásában az antioxidánsok főszereplők – melyet életmódunk, étrendünk, az aktív testmozgás és a pihenés-alvás ciklusának harmóniája, valamint a teremtett világban kapott áldások (napfény, víz, levegő) használata megerősíthet -; úgy elménk a lelki életünknek a gondolatok által előidézett, az agyunkban végbemenő folyamatait mutatja be. Életünk mindennapjainak fizikálisan érzékelt dolgai, és az általunk végzett cselekedetek az agyra is kihatnak; ez pedig a gondolkodásunk hozzáállását is módosíthatja – így hát a legfontosabb: a gondolat.
Mivel nem mindegy, hogy melyik gondolat győz vagy veszít bennünk (aminek megfelelően cselekszünk ezután saját és más javára vagy kárára), így alapvető fontosságú az a vezérelv, aminek mentén győzelmet arathatunk; azaz lelki békességre, belső nyugalomra: a depresszióból való kiútra lelhetünk.
Ez a kiút pedig: Jézus Krisztus. Ő az a földi élethossz végéig biztonságos út, aki útitársként is mellettünk áll: kapaszkodót és tanácsot kínál a Szentírás szavai által is.
A nyitó előadás meghirdetett alcímére, miszerint: “Atya Isten vagy Anyatermészet”, az alkalom végére a gondolatokban kiforr(hat)ott a válasz.
Bennem az fogalmazódott meg: mivel a gyermekkorban agyunk sejtjei még viasz-lágyak: könnyen formálhatóak; így nagyon fontos szerepe van az anyáknak és gondolataiknak, hiszen ők töltik a legtöbb időt a gyerekekkel.
Később a növekvő fiatal óhatatlanul a kortárs-csoportok hatását is észleli, ezért fontos a közösség, ahová tartozunk. Ez pedig a saját döntésünk, az agyunk választott gondolata.
Az érett felnőtt agyának sejtjei már gránit-szilárdságúak, viszont Fentről kaptuk a gondolkodás képességét, a józan mérlegelés és szabad döntés lehetőségét, hogy megfelelő és igaz útvezetőként Jézus Krisztust válasszuk; aki a Teremtő és Örökkévaló Isten.
Azt pedig tudjuk, hogy bár “Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.” (Zsolt 34,20)

Mezei Ibolya