Lehetőség és készség találkozása

“Mindannyian tudjuk: e földi vándorutunk nagy küzdelem. Hitben járva megtapasztaljuk: Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram!” (Zsolt 139:4)

“Isten írott szava ígéret: Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok.” (Jak 4:8)

Az elmúlt bő évben a szombatok közösségi megélése más ‘ízekkel’ ismertetett meg bennünket a személyes találkozások helyett, de hálás a szívünk az online lehetőségekért is! A pandémia ideje hitünk egyik közös próbatétele (volt); melyet egyéni életünk saját nehézségei árnyaltak tovább…

Emiatt a vágyott közösségi Úrvacsorai alkalomban nem lehetett részem, de a Szentlélek indította Dr. Nagy Vilmos presbiter testvéremet, hogy a házi Úrvacsora lehetőségét készséges szívvel felajánlja – amit hálás örömmel fogadtam el. Így az imaházi Úrvacsora után egy héttel, július 3. szombatján az otthonomban részesülhettem az Úr bőséges áldásában.

Vilmos Atyafi olyan alkalomban részesített, amelyet az Úr a hittestvéremben már előkészített nekem: a közös ima után egy Istent dicsőítő kórust hallgattunk meg, majd hitünk 200. énekének közös hangjaival fordult lelkünk az Úr felé. Az Úrvacsorai jegyek előtt az 1Kor 11:23-29 szereztetési Ige alapján fejtegette Isten üzenetét, érezhetően a benne élő Lélek bölcs vezetésével.

A jegyek szertartásszerű átadása-átvétele megújuló erővel töltött be, majd az ima, és hitünk 242. éneke szólt a lelkünkből, hálatelten az Úrnak! Vilmos testvér az alkalom zárására hozta a Reménység férfikórus szolgálatát.

Hálás vagyok az Úrnak, Aki ismeri mindannyiunk szükségét, és indította Dr. Nagy Vilmost erre a komplett szolgálatra! Köszönöm a presbiter testvéremnek, hogy erre az egyszemélyes Úrvacsorai alkalomra is teljes szívvel-lélekkel, önzetlen odaadással készült!

“Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt 25:40)

Mezei Ibolya
Debrecen, Fazekas utcai gyülekezet