Megtartani vagy betölteni?

Május utolsó szombatján még online módon voltunk közösségben egymással, a személyes közösségi életben megszokottak szombatjaink szerint: az Igehirdetés előtt tájékoztatást kaptunk a fontos információkról, majd Istent dicsőítő szolgálatokban is részünk lehetett a Szabolcsi Adventista Vegyeskar és gyülekezetünk ifikórusa korábbi alkalmai által, valamint a Restás Mártától hallott vers gondolatai alapján.

Ezek után Sitkei Zoltán Igehirdetésén elmélkedhettünk, aki a gazdag ifjú (Mk 10:17-22) történetével saját kereszténységünk önvizsgálatára indított bennünket.

A presbiter nagyon alaposan körüljárta (és körüljáratta) az Isteni törvények megtartásának és betöltésének kérdéskörét.

A mostani korra jellemző példázatokkal mindenki számára egyszerűen érthetővé tette a megtartás és betöltés közötti különbségeket. A bennünk is megfogalmazódott kérdéseket a prédikátor tömören ki is mondta, s azokra az Írás Igéivel (Mt 5. fejezetének 17. versétől) bemutatta az egyértelmű és éles különbséget a kettő között.
Ahogyan az emberi törvények elméletének gyakorlati kivitelezését a végrehajtási jogszabályok magyarázzák meg, úgy az Isten törvényeinek puszta ismerete és megtartása önmagában kevés azok maradéktalan betöltéséhez.

Az Igehirdető az elméleti és gyakorlati kereszténységet is mérlegre téve rávilágított Isten akaratára: arra a Vele való folyamatos szeretet-kapcsolatra, melyben a törvény betartásán túl annak megértése elengedhetetlenné teszi azok lélekben és igazságban való mindennapi életünkben való alkalmazását.

Az a keresztény, aki a törvényt ’csak’ megtartja, de a lelkében nem akar megváltozni, arra Isten még most is vár! Mert a törvényt betartó ember ilyen értelemben lehet ateista is. Az Úr ugyanis szelíd és alázatos, nincs benne árnyéka sem az erőszaknak. Ő csak várja az ember szabad akaratból való döntését, hogy a Szentlélek által az ember belső lelkületét is átformálhassa.

Az Ige szavaival megmutatja a Teremtő, hogy a törvény betöltéséhez teljesen újjá kell születnünk! Az újjászületés csodája pedig megtörténhet napról napra a lélekben az Isteni igazságához ragaszkodó, a Vele örömteli, élő kapcsolatot ápoló, a csak Őt imádó emberben – az Úr féltő szeretete és Lelkének bölcs vezetése által!

Az Ige szavai Sitkei Zoltán tolmácsolásában emlékezetünkbe idézték, hogy Isten az a törvényadó, aki segít a Vele járóknak a törvény írott betűi mögött is meglátni az Ő igazságát. Az élő Úr az, aki példát mutatott e földön arra, hogyan lehet tökéletesen betölteni a törvényt. Ez a pünkösd előtti szombat figyelmeztetett arra a legfontosabbra, hogy Ki legyen lelkünk fókuszában a mindenkori mértékadó, s hogy minden döntésünk, választásunk legyen összhangban az Ő kinyilvánított akaratával.

Mezei Ibolya