Czeily Tibor presbiter prédikációjának már a címe is felkelt(h)ette, felkelt(het)i többek figyelmét is. A cím viszont – nem feltétlenül csak a hitetlenekben – vezet(het) kérdésekhez, amit az Igehirdető röviden úgy fogalmazott meg:
Az Ószövetség Istene vajon nem ugyanaz a kegyelmes, szerető, megbocsátó Isten lenne, mint Akiről az Újszövetség szól?!
Az Ige szólója a válaszhoz a viszonylag ritkán idézett 2 Móz 25:8-16 Ige alapján kezdte mondanivalóját, melyet párhuzamba állított az 1 Kor 6:19 Igéjével (amely gyakrabban megjelenik a szolgálatokban).
Tibor végiggondolkodtatott velünk bibliai történeteket és emberi döntéseket:
- az Ószövetségből (özönvíz – Noé, Szodoma és Gomorra, Ninive – Jónás, stb.),
- az Újszövetség idézett Igéjében pedig nem az emberi test fizikális részéhez kapcsolódó egészséges életmód különböző szempontjairól szólt, hanem az ebbe a témába illő, Mózesi Igében olvasott ’szent helyet’ társította a ’lelkünkben felépítendő templomhoz’.
Az Ószövetségi Igeszakaszban Isten nagyon precíz és pontos leírást adott az Általa megkívánt szent hajlék felépítésében, ahol Ő lakozni kívánt. Így az Isten mérnöki pontosságú tervezését az Ő hajszálpontos útmutatói alapján könnyen meg lehetett építeni.
De hogyan lehet az Újszövetség Páli levelének fenti Igéje alapján nekünk jól megépíteni a Szent Lélek templomát? Hol találunk erre pontos leírást?
A szószóló elsőként itt a hűséget említette: hűség Istenhez, és hűség életünk minden területén az Ő útmutatásaihoz (emberi kapcsolatainkban, tevékenységeinkben, stb.). Kulcsfogalomként pedig a féltőn szerető Isten szelíd lényét megmutató szabad akaratról szólt.
Nagyon tömören, de szemléletes érthetőséggel elmondta, hogy a gondolkodásunk ’idő-vonalával’ van olykor probléma.
Ha azt a történelmi idővonalat nézzük csupán, ami az ember teremtésétől tart Jézus második eljöveteléig, az e földi létezés végéig, akkor nem kapunk tiszta képet Istenről, s így a helyes választ sem kapjuk meg a kérdésre.
Ugyanis az Ószövetségben is hajszálpontosan ugyanúgy volt jelen a szerető és féltő Isten, mint az Újszövetségben! Semmiben nem különbözik!
Mert Ő akkor is, most is: mindig kijelent, felvázol, megmutat dolgokat (és azok következményeire is felhívja a figyelmet), de utána türelmesen vár. Vár az emberi szabad akaratunkból fakadó saját, személyes döntésünkre.
Ahogyan kivárta az Ószöv-ben is, hogy az emberek elfogadják-e a jó tanácsot Tőle, megtartják-e az Ő útmutatásait, pontosan ugyanúgy mutatta meg Krisztus életén át is ennek a jelentőségét.
Amiként pl. Noénál vagy Jónásnál láttuk, hogy kijelentést és tanácsot adott, s utána várt.
- Tudjuk: Noé döntött, hogy elfogadja Őt, és aszerint cselekedett (a külső emberi hatásoktól nem hagyva magát befolyásoltatni). Tudjuk, hogy mi a történet vége: a szerető Isten kegyelme jelen volt!
- Tudjuk: Jónás esetében is pontosan ugyanúgy volt jelen az Ő megbocsátó kegyelme és türelme!
- Tehát Isten nem azt számolgatta, hányszor kellett akkor, vagy kell most megbocsátania, mert Ő maga a szerető Kegyelem!
- Tudjuk azt is mindkét esetből: Isten határozott és következetes.
- Ahogyan a Noé idejében éltek hozták meg saját döntésüket, annak megfelelő következményeik lettek – amiről előre szólt (és várt!) az Úr!
- Ahogyan Jónás által a niniveiek is meghozták döntésüket, annak eredménye lett a kegyelem!
Tehát: Isten az Ószövetségben is szerető, kegyelmes, megbocsátó, ugyanakkor határozott és következetes! Nincs tehát kétféle Isten, csakis Egyetlen, egyféle, ugyanaz!
A szabad akarat döntését a bibliában talán a legrövidebben a Róm 6:23 Ige fogalmazza meg: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Egyszerű tehát: vagy – vagy.
Vagy nem érdekel és elutasítjuk őt – vagy elfogadjuk Őt és a tanácsai szerint élünk.
Arra a kérdésre pedig, hogy mi alapján építhetjük fel a mi templomunkat, a fentiek szintén választ adtak. Mi, akik manapság élünk, szintén nem vagyunk magunkra hagyva! Isten ugyanúgy jelen van, itt van, és tanácsot ad a Szentírás által is!
A döntésünktől függ, hogy (most, míg vár) elfogadjuk-e az Ő stabil és erős építőköveit, az Ő pontos útmutatóit a saját belső templomunk itteni felépítéséhez.
Tehát az Ő írott szavai és az Ő Szent Lelkének vezetése által egyforma türelemmel, kegyelemmel és szeretettel tanácsol bennünket is, s vezet egyre közelebb Önmagához. Az egyféle, egyetlen és semmiben nem változó Isten még vár! Most is vár, a mi döntésünkre, hogy a megadatott tudás alapján lakozhasson bennünk az Ő Szent Lelke!
Adja az Úr, hogy mindannyian az Ő jó tanácsai és vezetése alapján építkezzünk!
Mezei Ibolya