Az idősebbek hónapja

Itt a november az év utolsó előtti hónapja. A
csodálatos, napsütéses idő alkalmat ad még arra,
hogy feltöltsük szervezetünket D vitaminnal, hogy
meglátogassuk egymást, hogy nyugodtan vágjunk
bele a ránk következő télnek. Ez a hónap az idősebb
testvéreinké. A második szombaton velük
ünnepelünk, rájuk, a szolgálatukra figyelünk és
emlékezünk. Sokan gondolják: ők a gyülekezet
múltja.

De sokszor tapasztalom, a jelene is. Idősebb
testvéreink még mindig helytállnak a szervezésben, a
tanításban, a diakóniában és még sorolhatnám.
Fiatalabb kollégáikkal építik tovább a gyülekezetet.
Segítségük, élettapasztalatuk, bölcsességük nélkül
nehéz lenne a munka. Szeretném, ha ebben a
hónapban nem a dicsőséges múltra gondolnánk
nosztalgiával és nem az elkövetkezendő jövőre nagy
elvárásokkal és reményekkel! Hanem együtt
élveznénk a jelenben a közös, örömteli szolgálatot!

Az egyház egysége a generációk egysége is
Krisztusban. Isten népének küldetése többek között
ennek az egységnek a helyreállítása is. (Malakiás 4,5-
6: Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt
eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák
szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az
atyákhoz…)

Bár sokszor tapasztalja a ma embere,
hogy éles határvonalak húzódnak a generációk
között, mi, Isten gyermekei tegyünk meg mindent
azért, hogy közöttünk ez ne így legyen! A
gyülekezetnek nincs jövője, ha nem építünk a múlt
tapasztalataira és nem fogunk össze a jelenben.
Cselekedjünk tehát Isten akarata szerint!